Gyermeknap alkalmából kapott meghívást a csapat a székelyudvarhelyi Kipi Kopi napközibe. A gyerekeknek tartott rendezvényen jurtával (nemezsátor, hajlék), fegyverekkel, azok bemutatásával, mesékkel, hangszerekkel, öltözetekkel jelent meg küldöttségünk.
Bemutatónk jurtaállítással vette kezdetét. A gyerekek mindenfélét próbáltak kitalálni a nagy szerkezet felállítása közben: állatkert, bábszínház, meg ki tudja mennyi

mindent, ami a kis koponyákból kiszökkent. A sátor elkészültével a gyerek elhelyezkedtek, amíg bent folyt a készülődés. Átöltöztünk ős-magyar viseletbe és baranta egyenruhába, megbeszéltük hogyan folyik le az előadás. A szószóló Kovács László testvérünk volt. Egy kedves dadanéni szólt egy gyereknek, hogy kiáltsa: kezdődjön. Egyéb se kellett a gyerekseregnek, hangos rivalgásba kezdtek: kezdődjön! Majd szürkemarha szarv tülök-szóra, mely mély volt és nyújtott, a gyerekek lassan elcsendesedtek. Ekkor léptünk ki a hajlékból.
László belekezdett a mondandóba, elmondott mindent, amit egy gyereknek tudni kell, elmondta mi és hogyan fog történni. A gyerekek nagy hányada szemmel láthatóan élvezte amit lát.
Előbb bemutattuk a fegyvereket, azoknak használatát, fokost, botot, bírkozást, ostort, íjat, majd csoportokra bontottuk őket az óvónőkkel közösen, mert hála Istennek, egyszerre nem fértek volna be a jurtába. A kint maradt csoportok, amig sorra kerültek, ijazáson vehettek részt. Örömmel tapasztaltuk, hogy csak egy gyerek volt, aki nem akarta kipróbálni e nemes fegyvert. Bent a hajlékban addig előadást halhattak, az ősi lakóhelyről, a csodaszarvasról.
Miután mindenki mindenben sorra került, pont ott volt az idő, hogy a gyerekek enni kaptak és lefeküdni mentek. Mi szép csendesen lebontottuk a hajlákot, elpakoltunk, elfogadtuk az ebédet, amire a vezetőség invitált meg és szépen csendben eljöttünk, gazdagabbak lettünk egy szép élménnyel és egy meghívással.