|
|||
|
|||
| Betyárdalok, rabénekek (válogatás a magyar népköltészetbõl) |
Mikor visznek Szeged felé, Nyílnak az egek kétfelé; Hullnak a fényes csillagok, Mert látják: bûntelen vagyok; Mert látják: bûntelen vagyok. Hej, Ráday, majd megbánod, Hogy a rabot lecsigázod! Hátadból vágok bõrdudát, Azon fúvom a rabnótát; Azon fúvom a rabnótát! Nem loptam én életembe, Csak hat tinót Debrecenbe, Azt sem akartam ellopni, De nem tudtam vásárolni; De nem tudtam vásárolni. Kettõt adtam a bírónak, Kettõt a szabadítónak, Mégis rám verték a vasat Szegedi vár gangja alatt; Szegedi vár gangja alatt. Ugyan, hogy írjak babámnak, Az én kedves galambomnak? Ugyan, hogy adjam tudtára, Hogy itt vagyok nagy rabságba; Hogy itt vagyok nagy fogságba? Kezem reszket, nem írhatok, Szemem könnyitõl nem látok, Nem ér semmit, ha írok is, Ha azt lepecsételem is; Ha azt lepecsételem is. Szállj fel, kis fekete fecském, Vedd szárnyadra levelecském; Vidd el nékem ráró módra, Tedd le babám asztalára; Tedd le babám asztalára! Ha valami választ adna, Repülj vissza rostélyomra! Vigasztald meg bús szívemet, Én nyomorult életemet; Vigasztald meg bús szívemet! * Amott legel hat pej csikó magába; Mind a hatnak békóba van a lába. -- Ergye, pajtás, térítsd vissza a csikót, Hadd vögyem le a lábárul a békót! -- Ha levögyük a lábárul a békót, Hát azután merre hajtsuk a csikót? -- Majd elhajtsuk arra, merre nap lejár; Arra, tudom, a gazdája úgysem jár. * Arra (j)alá az alföldi csárdába Három betyárgyerök iszik bújába; Kit bújába, bánatjába mögiszik, Mögkeresi, még más embör aluszik. Betyárgyerök alatt zörög a haraszt. Nyár derekán takarodzik a paraszt. Úgy elhányja-veti szögény erejét: Elaluszik, elhajtják az hat ökrét. Szolgagyerök szalad haza ijedve: -- Bátyám uram, elveszött a hat ökre! Van imádság szögbe, likba, sarokba; Lótás-futás högyön-völgyön, ódalba. Isten teremtötte a betyárokat, Azok által veri a gazdagokat. Hogyha betyárgyerök nem találkozna, Gazdag embör soha nem imádkozna. * Mikor Rózsa Sándor Felült a lovára, Aranyrojtos bõ gatyája Lobogott utánna. Arany a kantárja, Ezüst a zablája, Sárgarézzel van kiverve A nyerögkápája. - Röpülj, lovam, röpülj Félegyháza felõl! Röpülj le Gondi Modolhó! Maga van egyedül. * "Jaj de szennyes a kend inge, gatyája, Elszennyezte az aradi stokházba." -- "Mosd ki, rózsám, ingem, gatyám fehérre, Holnap visznek az agyitor elébe. Ha bevisznek az agyitor házába, Leborulok törvényszék asztalára, Rabláncomat siralmasan zörgetem -- Jaj de bánom, hogy én katona lettem! Még azt mondja az agyitor énnékem, Hogy a hóhér veszi el az életem -- Trombitások három rúfot fujjanak, Jaj istenem! -- holnap felakasztanak. Édesanyám, pénz van a kend zsebébe; Tartsa kend hát, hadd markoljak beléje, Csináltatok abból egy szép koporsót, Sárga szeggel, hat sorjával ráveretem a jaj-szót." * Elhervadt citrusfa A magos hegytetõn, Én is elhervadtam A börtön fenekén. Kilencfontos vasat Nyolcat elszaggattam. Kilencediket is Jól elvásítottam. Anyám, kedves anyám, Kérjed levelemet, Kérjed levelemet, Szabad életemet. Anyám, kedves anyám, Mit mondtak az urak? Azt mondták az urak, Hogy felakasztanak. |
| 81234 látogató eddig - ebbõl 17 ma |