|
|||
|
|||
| Szerelmi dalok (válogatás a magyar népköltészetbõl) |
Tavaszi szél vizet áraszt Virágom, virágom. Minden madár társat választ, Virágom, virágom. Hát én immár kit válasszak, Virágom, virágom? Te engemet s én tégedet Virágom, virágom. Zöld pántlika, könnyû gúnya, Virágom, virágom. Mert azt a szél könnyen fújja, Virágom, virágom. De a fátyol nehéz ruha, Virágom, virágom. Mert azt a bú nyomdogálja, Virágom, virágom. * Az árgyélus kis madár nem száll minden ágra; Én sem fekszem mindenkor szép paplanos ágyba. Szállj le, szállj le, gyönge kis madárka! Szánj meg, bánj meg, gyönge kis madárka! Az én kedves vacsorám csak egy piros alma; Az én vetett nyoszolyám csak egy marék szalma. Szállj le, szállj le, gyönge kis madárka! Szánj meg, bánj meg, gyönge kis madárka! * Egy kicsi madárka Hozzám kezde járni; Virágos kertemben Fészket kezde rakni. De azt az irigyek Észre kezdték venni, Kicsi madár fészkét Széjjel kezdték hánni. Elment a madárka, Üres a galicka. Azt izente vissza: Visszajõ tavaszra. De nem jöve vissza A kicsi madárka, S talán az õ szíve Más párra talála. Hogyha vissza nem jõ, Tudom, mást keresett; Az õ fájó szíve, Tudom, mást szeretett. Hogyha vissza nem jõ Búzapiroslásra, Akkor, tudom, nem jõ Többet soha vissza. * A tavaszi szép idõnek, Lám, hogy mindenek örülnek: Erdõk, mezõk megzöldülnek, A madarak zengedeznek. Kisütött a nap sugára Az én rózsám ablakára; Tündöklik gyémánt orcája: Ragyog szép csillag módjára. Repülj, fecském, ablakára! Kérjed, nyissa meg szavadra! Mondd: ezüstös lapot vevék, Rá arannyal írom nevét. Tartson isten, rózsám, téged; Tartsa kedves vendéginket; Tartsa meg szép országunkat, Benne lévõ magyarokat! * Madárka, madárka, Csácsogó madárka, Vidd el a levelem, Vidd el a levelem Szép magyar hazámba! Ha kérdi: ki küldte? Mondjad, hogy az küldte, Kinek bánatába Szíve fájdalmába, Meghasad a szíve! Nem hallok egyebet, Csak a szél zúgását, Meghallom cethalnak Vízbe zuhogását. Meghallom cethalnak Vízbe zuhogását; Kedves galambomnak Keserves jajszavát. Írnék, ha lehetne, Kezem nem reszketne; Nehéz a pénna is, A hattyú tolla is. Írnék, jaj, de nehéz A könnyû pénna is; Feketének látszik A hattyú tolla is. Elbágyadt kezembõl A pénna kiesik; Két szemembõl a könny, Mint a patak, folyik. * Ej-haj, gyöngyvirág, Teljes szegfû, szarkaláb, Bimbós majoránna! Ha kertedbe mehetnék, Piros rózsát szedhetnék, Szívem megújulna. Ej-haj, gyöngyvirág, Teljes szegfû, szarkaláb, Levendulavirág. Ha kertedbe mehetnék, És ott kertész lehetnék, Mindjárt meggyógyulnék. * Gerencséri utca Végig piros rózsa. -- Szállj le, kocsis, az ülésrõl, Szakajj egyet róla! -- Le is szakajtottam, El is hervasztottam. Gerencséri (de) leányokból Egyet választottam. * Édesanyám mondta nékem, Minek a szeretõ nékem? De én arra nem hajtottam, Hej, titkon szeretõt tartottam. Édesanyám sok szép szava! Kire nem hajtottam soha; Ráhajtanék, de már késõ, Hej, esik elõttem az esõ. * Édesanyám rózsafája; Én voltam a legszebb ága, De egy gonosz leszakasztott, Keze között elhervasztott. Mindenkinek azt ajánlom: Szerelemnél jobb az álom, Mert az álom nyugodalom, A szerelem szûfájdalom. * Jönnek, jönnek, majd elvisznek; Hol a pártám, hogy készüljek? Ökör-szekér a kapuba, A võlegény az ajtóba, A menyasszony az ablakba. Nyisd ki ajtód, kit bezártál, Most jön, akit régen vártál, Régen vártál, óhajtottál, Régen vártál, óhajtottál, Szivedbe is befogadtál. Édesanyám, gyujts gyertyára, Hozzád jövök vacsorára, Forralj nekem édes tejet, Forralj nekem édes tejet, Morzsálj bele lágy kenyeret. Forralj nekem édes tejet, Morzsálj bele lágy kenyeret, Had egyem egy víg vacsorát, Had egyem egy víg vacsorát, Amit édesanyám csinált. * Zörög a kocsi, Pattog a Jancsi, Talán értem jönnek. Jaj, édesanyám, Kedves szülõ dajkám, De hamar elvisznek! Kocsira ágyam, Kocsira ládám, Magam is fölülök. Jaj, édesanyám, Kedves szülõ dajkám, De hamar elmegyök! * Megrakják a tüzet, Mégis elaluszik; Nincs az a szerelem, Aki el nem múlik. Szerelem, szerelem, Átkozott gyötrelem, Mért nem virágoztál Minden fa-levelen? Minden fa-levelen, Citrusfa-levelén, Hadd szakajtott volna Minden szegénylegény. Lám én szakajtottam, De elszalajtottam, Szelíd galamb helyett Jaj de vadat fogtam. * Meghalok Csurgóért, de nem a váráért, Hej, nem a váráért, csak egyik utcáért; De nem az utcáért, csak egyik házáért; Hej, ebben növekedett barna galambomért. * Lányok ülnek a toronyba aranykoszorúba. Arra mennek a legények sári sarkantyúba. Lányok vattok, szépek vattok, piros az orcátok; Kertbe mentek rózsát szedni, szívem szakad rátok. * Az ökör a földet Nem magának szántja, Az asszony a lyányát Nem magának tartja. Szépen fölneveli, Szárnyára ereszti, Keservesen nézi, Hogy más üti-veri. Mit ér a hat ökör Rangos istállóban, Ha szerelem nincsen Tornyos nyoszolyában! * Szabad a madárnak Ágról ágra szállni, De már nekem nem szabad A rózsámhoz járni, Sem pedig meglátni. Szabad a legénynek Házról házra járni, De a szegény jánynak Házához kell várni, Házához kell várni. Vagy a kútra menni Vizet meríteni, Ha a kedves babáját Meg akarja látni Vagy körülcsókolni. * Felülrõl fúj az õszi szél; Zörög a fán a falevél. -- Ugyan, babám, hova lettél? Már két este el nem jöttél. Már két este el nem jöttél, Talán a verembe estél? -- Nem estem én a verembe, Véled estem szerelembe. * Három csillag jár az égen; Három szeretõm vót nékem: Egyik szölke, másik barna, Az harmadik aranyólma. Áldd meg, Isten, azt az utcát, Kibe az ín rúzsám sétál! Kirakatom gyémántkûvel, Nízzen bele este, reggel. Verd meg, Isten, azt az utcát, Kibe jaz irigyem sétál; Kirakatom beretvával, Essen bele térdenával. * Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok, A szegény legénynek útat mutassatok! Mutassatok útat a szegény legénynek, Nem találja házát a szeretõjének. Mikor megtalálta szeretõje házát, Más karjában lelte szíve választottját. Csillagok, csillagok, boruljatok éjbe! Ott fekszik a legény erdõ sûrûjébe. * Cifra szûröm szegre van akasztva, Gyere, rózsám, akaszd a nyakamba! Úgyis tudod, ott annak a helye; Még az éjjel betakarlak vele. Rámás csizmám szegre van akasztva. Gyere rózsám, húzd fel a lábamra! Úgyis tudod, ott annak a helye. Még az éjjel hozzád megyek benne. * Megyen már a hajnalcsillag lefelé; Az én babám most megyen hazafelé. Lábán van a magos szárú kis csizma, Rásütött a hajnalcsillag sugara. -- Amerre mégy, édes rózsám, kívánom, Hogy elõtted a rét rózsává váljon; A zöld fû is édes almát teremjen! A te szíved holtig el ne felejtsen! * Siroki erdõben, Egy pár fiatal fa; Ezüsttel bimbózik, Zölddel levelezik. Alatta folyik el Egy szép patakocska, Oda jár friss vízre Egy pár galambocska. Az ágyok dereka Majoránna fája, Bár rózsafa volna, Hogy ne csikorogna. Hogy az én galambom Csendesen nyugodna, Csendesen, édesen, Ketten, szerelmesen. * Virágos kenderem Kiázott a tóba. Ha haragszol, babám Ne jöjj a fonóba. Elejtem az orsóm, Nem lesz, ki feladja; Bánatos szívemet Ki megvigasztalja. * Ha folyóvíz vónék, Bánatot nem tudnék; Hegyek, võgyek között Zengedezve járnék. Ahol kitírülnék, Porondot hajtanék; Kaszálórétekbe Virágot növelnék. Leányok leszednék, Bokrétába kötnék, S az õ édesiknek Kalapjikba tennék. * -- Hej, halászok, halászok, Mit fogott a hálótok? -- Nem fogott az egyebet: Piros szárnyú keszeget. -- Hát a keszeg mit eszik, Ha a bárkába teszik? -- Nem eszik az egyebet: Petrezselyemgyökeret. Elment a hal lefelé, Törökkanizsa felé. Nem is jön többet vissza, Mert arra van az útja. -- Hej, halászok, halászok, De szennyes a ruhátok! Talán nincsen babátok, Aki mosna reátok? Halászlegény, hallod-e? Mért meg nem házasodsz te? Mért nem veszel el egy lányt? Akár engem, akár mást? * A malomnak nincs kereke, Mégis lisztet jár, mégis lisztet jár. Tiltják tõlem a rózsámat, Mégis hozzám jár; Tiltják tõlem a rózsámat, Mégis hozzám jár. Hoci, rózsám, a kezedet, Forduljunk egyet, forduljunk egyet! Aztán menjünk ki a kertbe, Ott szedjünk meggyet; Aztán menjünk ki a kertbe, Ott szedjünk meggyet. Én lerázom, te csak szedjed, Mindig csak szedjed, mindig csak szedjed! Csókot is kapsz, de csak egyet, Mindig csak egyet; Csókot is kapsz, de csak egyet, Mindig csak egyet. Volt nekem egy szép szeretõm. De az olyan volt, de az olyan volt: Ha egy nap nem láttuk egymást, Négy nap beteg volt; Ha egy nap nem láttuk egymást, Négy nap beteg volt. Ötödik nap megkérdeztem: -- Téged mi lelt volt; téged mi lelt volt? -- A szívemet a szerelem Körülfogta volt; A szívemet a szerelem Körülfogta volt. * Piros alma kigurult a sárba; Ki felveszi, nem teszi hiába. Piros almát felveszem, megmosom; A rózsámat ölelem, csókolom. -- Piros alma, ne gurulj, ne gurulj! Kis angyalom, ne búsulj, ne búsulj! -- Bizony, bizony nem is búsulok én; Úgyis tudom, a tiéd leszek én. * Nem vagy legény, nem vagy, Nem mersz csókot kérni, Talán azt gondolod, Nem is mernék adni. Adtam is, adok is A szegény legénynek, Mert tudom magamról Jól esik szegénynek. * Magas hegyen lakom, Keress fel, galambom, Csendes folyóvíznek Csak zúgását hallom. A nyári folyóvíz Télben megaluszik, Búsul az én szivem, Soha meg nem nyugszik. Amott jõ egy legény, Be szomorú szegény. Látom a szájáról, Szállást kérne szegény. Adok neki szállást, A lovának állást, Magának pediglen Magam mellé nyugvást. * Akkor szép az erdõ, mikor zöld; Mikor a vadgalamb benne költ. A vadgalamb olyan, mint a lány: Maga jár a szép legény után. Nem vagyok én oka semminek, Édesanyám oka mindennek: Mért nem adott engem olyannak, Akit választottam magamnak? Megvert az Úristen, de nem fáj, Fügefa levele lehullt már; Fügefa levele gyógyíts meg! Régi volt szeretõm, csókolj meg! Sír a kis galambom, sírok én magam is; Sírunk mind a ketten, igen keservesen. Anyám, édesanyám, mért üldözesz engem; Mért nem hagytad ezt a kisleányt elvennem? * Lám megmondtam, bús gilice, Ne rakj fészket az útszélre: Mert az úton sokan járnak, Téged, rózsám, feltalálnak. Csak rakj fészket az erdõre, Annak is a közepére, Cédrusfának tetejére, Fügefának levelére. * Megkötöm lovamot Szomorú fûzfához, Lehajtom fejemet Két elsõ lábához. Lehajtom fejemet A babám ölébe, Hullajtom könnyeim Rózsás kötényébe. * A citrusfa levelestõl, ágastól, Kis angyalom, meg kell válnunk egymástól! Úgy megválunk, kis angyalom, egymástól, Mint a csillag fényes ragyogásától. Házunk elõtt csak egy csillag ragyogott, Annak a csillagnak sok irígye volt, Elrabolták tõlem azt a csillagot, Ki az én bús életemen ragyogott. * Szólnak a kakasok, Majd is reggel lesz már, Fordulj felém, babám, Mert magad maradsz már. Bárcsak az a hajnal Hamar ne hasadna, Gyenge szerelmünknek Vége ne szakadna. Látod-e te, babám, Azt a száraz nyárfát? Mikor az kizöldel, Akkor jövök hozzád. Könnyebb kõsziklából Poharat csinálni, Mint két igaz szívnek Egymástól elválni. Babám szerelmiért Mit nem cselekedném! Sebes tenger vizét Kanállal kimerném. Annak fenekérõl Apró gyöngyöt szednék, Apró gyöngyöt szednék, Gyöngykoszorút kötnék. * Hajtsd ki, babám, az ökröket, Legeltesd meg szegényeket, Hej, legeltesd meg szegényeket! Tilalmasba ne hajtsd õket, Mert elveszik a szûrödet, Hej, mert elveszik a szûrödet. Van énnekem cifra bundám, Avval takaródzunk, rózsám, Hej, avval takaródzunk, rózsám. Van énnekem egy szép házam, Abban vagyon vetett ágyam, Hej, abban vagyon vetett ágyam. Vetett ágyban cifra dunna, Avval takarlak be, rózsa! Hej, avval takarlak be, rózsa! * Szomorú fûzfának Harminchárom ága, Arra reá szállott Harminchárom páva. Ki zõdbe, ki kékbe, Ki fõdig fehérbe, Csak az én édesem Tiszta feketébe. Szólítottam vóna, Szántam busítani, Egy ilyen éfiat Megszomorítani. * A csitári hegyek alatt régen leesett a hó. Azt hallottam, kis angyalom, véled esett el a ló. Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet? Így hát, kedves kis angyalom, nem lehetek a tied. Amott látok az ég alatt egy madarat repülni. De szeretnék a rózsámnak egy levelet küldeni! Repülj madár! Ha lehet, vidd el ezt a levelet! Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet! Amoda le van egy erdõ, jaj, de nagyon messze van! Közepibe, közepibe két rozmaringbokor van. Egyik hajlik vállamra, másik a babáméra; Így hát, kedves kis angyalom, tiéd leszek valaha. * Szomorú az idõ, Meg akar változni. Talán a rózsámtól Kelletik elválni? Csak azt mondd meg, rózsám, Mellyik úton mégy el. Felszántatom én azt Aranyos ekével. Be is vetem én azt Szemen szedett gyönggyel; Be is boronálom Sûrû könnyeimmel. * Elhervad a virág, akit nem öntöznek; Elhervad a leány, akit nem ölelnek. Öleltem eleget, öleljen már más is; Szerettem a babám, szeresse már más is. Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom. Nem seper már többet az én gyenge karom. Sepertem eleget, seperjen már más is; Szerettem a babám, szeresse már más is. * Vetettem violát, Várom kikelését. Várom a rózsámnak Hazajövetelét. Kikelt a viola, De nemigen teljes; Hazajött a rózsám, De nemigen kedves. * Szegény vagyok, szegénynek születtem, A rózsámat igazán szerettem; Az irigyek elrabolták tõlem, Most lett szegény igazán belõlem. Elmennék én messze földre lakni, Ahol engem nem ismer majd senki. Úgy elmegyek a világ végére, Hogy ne legyek senkinek terhére. |
| 81234 látogató eddig - ebbõl 17 ma |